Egy virulózöld fa

és a naplementés áglabirintus,

Annke mosolya

és Bogié

gondolkodóba ejtett

-üljésgondolkodj-,

hogy vajon az én mesémet

már megírták-e egy könyvben

és én éppen a betükön csücsülök

mint egy otthagyott Füles

egy kéretlenül örökölt plüssnyúl

fel nem fogva mi tart a meg maga fölött.

Lehetne

anyám mellkasa.

Apám hátizsákja.

Ezen töprengeni

hazárdjáték egy kaszinó ajtaja előtt

érzem, még biztonságban vagyok.

Nyuszinak állítottak nyúlfát

Füles pedig a Prágai állomáson ihat

az a hattyú ott szerintem boldog

és nekem is van rózsából saját.

És ki állítja, hogy

most már minden tiszta sor?

Erről tudok írni kedves barátaim